Láthatatlan ez a tánc Mester!

Égig érő házak tánca!

Látni kevés, érezni kell:

ilyen a menny és föld románca!

Göncöl bakján Sinka István

a Tejútat ostorozza.

Szilaj dühét szemlesütve

nyögi a Nagy Égi Puszta.

Állva zabáltam eme bálban,

cápák társaságában.

Éjjel nem alszik a szív,

Mellé bújik a lélek,

Mesél egy másik világról,

Ahol a szív mindig lángol,

S álmot hoznak a fények,

Lélekbe rejtett meséket.

Az Út tapos bennünket, bármilyen meglepő,

nem mi gyötörjük őt a lépteinkkel.