Már nem nógatlak, ülök melletted

te vagy a hűség, a végtelen.

Vonszoltalak, űztelek olykor,

s te nem mindig jöttél velem.

Nem is érzed, nem is látod,

rozsdállanak már a láncok

Néha üvöltve sír a csend,

mégsem hallja senki?

Ugye, te hallod?

Ugye, te tudsz még a csend hangján szeretni?

Gyurkovics Tibornak

Megmozdulnak a képek

a fények homlokán.

Menetel a Pannon porban

égi karaván.

Ha a világ enyém volna,

akkor mindenki dalolna.