Fellegfátylam rád terítem,

óvja arcod, védje szíved!

testem már összetörik,

míg eljutok küszöbödig

réseken jönnek a fények

ölükre vágyik a lélek.

Úgy vagy egész,

 ha mindkét feled

magad előtt terelgeted,

ahogy bojtár a nyájat.

Futnak körötted  pórázon:

öröm és bánat.

Az egyik gúzsba köt,

a másik feloldja, s csaholnak rád

mint ebek a Holdra.

Egy lélek két madár.

Egyik szívedre száll.

Ott fészkel, ott dalol.

Véredben zakatol.

Egyik lángolt fenyőágon,

másik a szívekben égett.

Valahol egy égi ágyon,

összesimultak a fények.