Elmegyek, elmegyek. Hosszú út előttem.

Emlékül itt hagyom búbánatos szívem.

Fedjétek be földdel, könnyel öntözzétek,

sarjadó virágát fényben fürösszétek!

Fényben fürösszétek, nőjön fel az égig,

a Teremtő Isten, háza küszöbéig!

Minden szirma legyen a szerelem szárnya,

Ragyogjon az égen, mint hatalmas fáklya.

Ablakok résein surranjon illata,

forró ölelésben ragyogjon harmata.

Hadd lássa az Isten, háza elé állva:

virágdíszbe borult teremtett világa.

Hosszú útra megyek, csak bánatom marad.

csillagok ölére rejtettem titkomat.

Örökül keservem hagyom a világra,

nyíljon ki belőle szerelem virága.