(Utassy Józsefhez)

Roppan a vérrög szív pörölyétől,

sírjaink vacogó lázban égnek,

csókjaink partján remény ázik,

agyunkba döfnek verőfények.

Sírjából biztat Petőfi Sándor:

szeptember végén is nyílik virág!

A költő csatázik kivont tollal.

Közel a Nap, de rövid a lánc!

Zabolátlan csikó, felhőket ugrat

patkója cikkan az ég homlokán.

Csillagok járnak csárdást a Holddal.

Micsoda tánc ez! Micsoda tánc!

Nap öle robbant szilaj erőket

zöld tavak hályoga fellegesül.

A tollak lovagja szárbaszökken,

Legendák Lánya az ölébe ül.

 Tombol a vulkános égi nász.

Micsoda tánc ez?! Micsoda tánc!