Mind Megváltónak születünk!

Sorsunk durva, súlyos kereszt,

s mielőtt ráfeszülünk

meg kell találnunk a helyet,

ami itt van az ég alatt,

kering köröttünk hallgatag.

Nem ölel, nem csábít táncra

csak a szíve van kitárva.

Szíve a mi rejtekünk,

templomában fekhelyünk,

onnan jövünk e világra,

s ott van sírunk is megásva.

Onnan jön a fény, a hang

onnan kondul a harang,

Csendünket csendje táplálja,

szerelmünket koronázza.

Koronázza újszülöttel,

új reménnyel, új örömmel.

És a kereszt gazdára lel,

az új lélek lángot növel.

Növel új és újabb lángot

feléleszti a világot.

Fölenged a rideg fagy,

léptében forrás fakad,

fényszikrájú hullám hátán

égre feszül a szivárvány...

Szeretettel Editnek és Dezsőnek 2015 karácsonyán

Mari és Feri