Lélekpárkányom

billeg az álom

Szárnyait tárja égi jelekre.

Nem számlál időt,

nem rebben félőn,

úgy ölel forrón,

mintha szeretne.

Lélekpárkányon,

szárnyas ábránd

Visszakacsint rám égi tükre.

Nem szól semmit,

hangtalanul bűvöl,

lengedez bennem

szívemre kötve

Lélekpárkányon

pihen a mese,

alszik a fényes égi ágyon.

Nem írható át,

nem ismétlődik,

eltűnt a Napban

hiába várom.