A tér határtalan, és akik mégis határokat szabnak, azok elvesznek, megsemmisülnek benne. A hang, amiről az előbb meséltem neked, ennek a határtalannak a megfelelője, hiszen egy vele, nem vész el benne, hanem alkotója, minőségének meghatározója.

„Nem írni több, mint írni…”
(Hamvas Béla)

Igen, több, és ha szerény az ember elég, hiszen a szerénység a legnagyobb erény.

Tudod, írni nem más, mint a fényt szavakba vinni:
Árnyak hullámzását, színek végtelenjét, ahogy te látod, te érzed, ahogy rezegnek agyadban a képek, saját lényed szűrőjén idézni.
És ehhez kevés vagy! Porszem, jelentéktelen sejt, csepp! Próbálod visszatükrözni a tengert, ami visz magával, gőzeiben, hullámzó morajával, úszva a fényben, néha szivárványos tüneményben, máskor komor, viharos szélben, hullámtaréjon táncoltatva, majd mélybe sodorva, sötét rideg homályba, beoldva nyomasztó sűrű feketébe, majd ébredésen túli teremtő kékbe.

Ha igaz az evolúció – márpedig bizonyos szempontból mindenképpen az – akkor a legjelentősebb egyedfejlődés a plankton-típusú földlakóknál tapasztalható. Itt egyszerre két, kevésbé ismert fogalom jelenik meg - plankton-típus, és földlakó – de nem szabad megrémülni, az evolúció már csak ilyen. Ha azt hitte valaki, hogy a „fejlődés” egyirányú, akkor alaposan át kell értékelnie világunkról alkotott nézeteit, tudniillik annyi irány van, amennyi csak lehet, és még annál is több, tehát végtelen a variációs lehetőség. Ezen belül – természetesen – lehet osztályozni, néhány közös jellemző alapján csoportosítani. Ennek nyomán alakult ki a földlakók, s ezen belül a plankton-típusú földlakók kasztja. Hozzáértők szerint földlakó az-az emberi formával bíró lény, amely már nem ember, hanem valamilyen új egyed. Egyesek szerint a homo sapiens mutációja, szerintem egészen más, de erre, itt, most nem térek ki. (Talán, majd máskor.)

Ez a néhány sor Hamvas Béla emlékére születik, nem azért, mintha lenne ma szó, amelyhez nem kapcsolódna ő maga valamilyen formában, amellyel nem idéznénk akaratlanul is őt, hanem csupán azért, mert néha illik megjelölni a pillanatot, amikor nagyobb erővel van jelen, mint általában, és ez akkor is, arra az emberre is igaz, aki nem ismeri, nem olvasta…

Nincs más választás, mint kívül maradni, amennyire csak lehet, amennyire csak hagyják.

Ez is választás, ahogy az is szavaz, aki nem szavaz.

A demokrácia már csak ilyen: hagy esélyt arra, hogy kívül maradj. A maga módján természetesen, minősít téged ezért, de ez önmagában semmit sem jelent. Számára igen, számodra nem.