Van egy liget a két világ határán...

Esszé

Választás

Írta: Pi

Nincs más választás, mint kívül maradni, amennyire csak lehet, amennyire csak hagyják.

Ez is választás, ahogy az is szavaz, aki nem szavaz.

A demokrácia már csak ilyen: hagy esélyt arra, hogy kívül maradj. A maga módján természetesen, minősít téged ezért, de ez önmagában semmit sem jelent. Számára igen, számodra nem.

 

A „kocka el van vetve” bárhogy döntesz. Akkor is, ha mindenki úgy határoz, hogy kívül marad, mert akkor ők odamennek. Ők mindig oda mennek, ahol többen vannak.

Már csak azért is, mert ők tényleg többen vannak, és ebből adódóan nem fordulhat elő, hogy a többségük elfogy.

Mindig többen lesznek! Egyre többen! Körbenőnek, csápjaikkal törzsedbe kapaszkodnak, keresve apró réseket, ahol táplálékot szívhatnak belőled. Próbálnak felkúszni a lombod békés csöndjébe, legelni.

Te kellesz nekik! Mindenki kell nekik, mert éhesek. Feneketlen gyomorral zabálnak fel mindent, s ha már te sem leszel, akkor egymást dézsmálják.

Nincs választás, csak megerősítése a status quo-nak: ki zabál, és kit zabálnak?

A vége úgyis az lesz, hogy elfogyunk. Az egyik azért, mert felzabálták, míg a másik azért, mert halálra eszi magát.

Kívül maradni, ami nem más, mint belül létezni azon törvényeken, amiket nem ők, nem elődeik, hanem sokkal-sokkal korábban egyetlen valaki, akit sokan, sokféleképpen neveznek - abban egyeznek a vélemények, hogy egyedül volt – beoltott sejtjeinkbe.

Belül maradni! Ez az Ő törvénye! Belül, vele! Ez a választás! Tartok tőle, hogy az egyetlen jó döntés.

Ezt még azok is tudják, akik úgy gondolják, hogy nem tudják, csak nem tudják, vagy tagadják, hogy tudják.

Voltak, vannak, akik arra szenteltettek fel, hogy ezt a tudást ébresszék. Nehogy azt hidd, hogy ugyanazokra gondolunk. Ezt a beavatást nem ember végzi, erről nincs oklevél, diploma, ehhez nem kell egyetemi szemesztereket végig ülni, ceremóniákkal, önkínzó mutatványokkal demonstrálni a hovatartozást.

Ez egyszerűen „csak” a kívül maradás felvállalása, a Törvény betartása, benne lenni abban, amibe születtél, és elzárkózni mindentől, ami ezt eszköznek, prédának, alárendeltnek tekinti.

Minden, ami ezen a világon létezik csak „Egy”-nek van alárendelve, egyetlen akaratnak.

Ez a törvény! A szintézis, a harmónia törvénye.

Ahhoz, hogy ezen belül létezhess, minden máson kívül kell maradnod.

Minden MÁSON!

Még akkor is, ha fájdalmaid lesznek, ha dézsmálják testedet, ha sárba tipornak, ha földönfutóvá, koldussá szegényítnek!

Kívül kell maradnod, hogy belül maradhass!

Miért?

Mert akkor válsz azzá, akinek Ő teremtett. Mert akkor lesz békés az álmod, tiszta a szerelmed. Akkor válsz emberré!

Addig csak sejtek, szövetek gyurmája vagy, a „könyvet csak a szóért” olvasod, a képet csak a színekért nézed, a zenét csak a hangokért hallgatod, a szobrot csak a formáért csodálod, a párodat csak az orgazmusért tartod.

Az egész, egyszerre csak akkor kerülhet birtokodba, ha meghozod a legnagyobb áldozatot, amit ember hozhat: lemondasz magadról az Ő javára, önmagadért. 

Ami itt zajlik választás címszó alatt, nem az, hanem a hatalom birtoklásáért folytatott ádáz küzdelem.

Hatalmat pedig csak Ő gyakorolhat!

Az ember csak szolgálhat. Őt és másokat. Önként, saját akaratából, önzetlenül. Amit nem ez jellemez, az nem szolgálat, hanem szembeszegülés a Törvénnyel, olyan jogok bitorlása, amelyek embert nem illetnek meg.

Dönts lelkiismereted szerint! A lélek mindig jó választ ad.

 

Maradj kívül, hogy belül maradhass!

 

 

 

MF

Kategória: