Kizárt, hogy Nibiru a Nap árnyékában van, így az is kizárt, hogy ez a világvége sugallat beteljesülhet!

Mondhatom ezt bátran, hiszen én láttam Nibirut! Nem a Nap árnyékában, nem is az eget fürkészve, hanem itt belül, a szív mögött a lélekáram kapujában. Hiszen a lélek jó esetben, éppúgy áramlik, mint a vér: kilép szívünk pitvarából, vágyakkal, álmokkal, ábrándokkal töltötten, majd a nagy, láthatatlan szűrőn átáramolva, fényekkel telítetten tér vissza a másik pitvaron.

Ami onnan visszatér az maga a SZERETET. És a szeretet, minden ellenkező híreszteléssel szemben a valóságos szabadság! Minden olyan tényező, amely ennek az útjába áll, hazug, hamis, azaz lélekromboló!

Először meglepett, meg is rémisztett a látvány s mivel azt hittem, mindez csupán fantáziám szüleménye, ismét belestem oda, a szív mögé, hogy azonosíthassam!

Kétség nem fér hozzá! Ott van Nibiru! Ott a kilépő oldalon, valami szörnyűséges formában beledagadva a lélekcsatornába, szutykos, ragacsos, szivacsszerű állaggal, gőzöket eregetve…

Igen! Bennem itt van Nibiru, ahogy mindnyájunkban, kivétel nélkül! Saját megalkuvásaink, hazugságaink, korrupciónk hordaléka, lerakódva a lélek csatornáján, eltorlaszolva minket valóságos, természetes lényünk megélésétől.

Világvége! Igen, ennek a „nibirus” világnak a lehető leggyorsabban véget kell vetni, elsősorban úgy, hogy önmagunkból kipucoljuk ezt a fekáliát. Fájni fog? Igen, de e nélkül nem megy, és arra sem számíthatunk, hogy valaki más elvégzi helyettünk.

Hazugságainkból, megalkuvásainkból, gyávaságainkból, kapzsiságainkból összeraktunk egy szörnyeteget, amelynek minden sejtje ember, s ez a szörny már akkorára dagadt, hogy beteríti az egész földet, s ha azt szeretnénk, hogy elpusztuljon, csak azzal tehetjük, ha mi mindnyájan, egyenként felmondjuk a szolgálatát, azaz megtisztítjuk saját lélekcsatornánkat Nibirutól.

Ennek a világnak csak és kizárólag akkor lehet vége és akkor kezdődhet egy új, élhetőbb, tisztább lét, ha önmagában, minden egyes ember elvégzi ezt a műveletet. Még akkor is, ha keresztre kell feszülnie!

Ez lenne a hiteles, valódi ajándék szeretteinknek, mert ha nem tesszük meg, minden kedvességünk csak a gyávaságunkból adódó bűntudat megnyilvánulása.

A karácsony esély erre! A lélektelen szörnyeteg alkotóelemei mi vagyunk, az emberek. Az ember lényege a szeretet, és ha ennek az áramlását nem segíti elő azzal, hogy önmagában megtisztítja az utat, akkor nem a világnak lesz vége, hanem annak a minőségnek, amit embernek nevezünk!

Minden esélyt úgy kell tekintenünk, hogy az utolsó! Minden esély, amelyet úgy engedtünk magunk mögé, hogy halogattuk a döntést, éppúgy felrakódik a lélekcsatornára és mindnyájunk számára elérkezik egyszer az a pillanat, amikor megszűnik a cselekvés lehetősége.

Mi marad utánunk? Az, amit összehordtunk.

Karácsony? Minden karácsony esély erre, önmagunk megváltásának esélye, világvége, azaz a hazug világunk vége, de csak akkor, ha a karácsonyt valóságossá tudjuk élni!

Így legyen!

Mészáros Ferenc