A lépteink gyakran röpke percek

Máskor súlyos év minden mozdulat

Álom és valóság néha összeérnek

Ne az idővel mérd utad, s magad

A szíveden nyiss kaput a fénynek

A hallható és hangtalan zenének.

Az érkezők a jövőből üzennek,

És múlttá lesz, mi rajtad túlhalad

Derű-ború gyakran összeérnek

Te önmagadhoz mérd csupán magad

A szíveden nyiss kaput a fénynek

A hallható és hangtalan zenének.

S ha felcsendül a lelkedben az ének

Fények tánca, a szív sóhaja

A tétova kezek összeérnek

Akkor érkezel végleg haza

A szíveden nyiss kaput a fénynek

A hallható és hangtalan zenének.

M.F