Van egy liget a két világ határán...

Esszé

Luficer

Írta: Pi

(jegyzet)

 

Ha létezett az aranykor, akkor minden bizonnyal meghatározható az az aktus, amely annak erózióját, bomlását okozta és ez nem más, mint Lucifer megjelenése.

Lucifer: a fényhozó, vagyis az első szólista.

 Az első emberi egyed, aki képes volt az összhangból kilépni és saját hangját jól megkülönböztethetővé, hallhatóvá és – nem mellékesen – vonzóvá, önmagát láthatóvá tenni.

Az a folyamat, amit történetnek nevezünk, bizonnyal ezzel az aktussal kezdődött és mint az elmúlt évezredek igazolják, Lucifer szaporulata meglehetősen erőteljes volt. Olyannyira, hogy már a szólisták között is rivalizálás alakult ki a dominancia érdekében s az egykoron igéző hangzás zavaros zsivallyá züllött, azonosíthatatlanná vált.

Lucifer mutálódott, szaporulata már csak egyetlen hajdani tulajdonságát hordozza: a láthatóságot, a lebegő semmi, a lufi csalárd, hamis képzetét.

A történet ily módon nem más, mint Lucifer lassú degradációja, a Luficerré süllyedés metamorfózisa.

Igen: süllyedés! Még akkor is, ha látszatra fölöttünk vannak…

Persze csupán addig, amíg engedünk a látszat igézetének és hajlandók vagyunk felfújni őket.

  

Mészáros Ferenc

Kategória: