Van egy liget a két világ határán...

Lucifer

Írta: Pi

A profán-bután, avagy Lucifer metamorfózisa

( jegyzet)

Ha létezett az aranykor, akkor minden bizonnyal meghatározható az az aktus, amely annak erózióját, bomlását okozta és ez nem más, mint Lucifer megjelenése.
Lucifer: a fényhozó, vagyis az első szólista.
Az első emberi egyed, aki képes volt az összhangból kilépni és saját hangját jól megkülönböztethetővé, hallhatóvá és – nem mellékesen – vonzóvá, önmagát láthatóvá tenni.
Az a folyamat, amit történetnek nevezünk, bizonnyal ezzel az aktussal kezdődött és mint az elmúlt évezredek igazolják, Lucifer szaporulata meglehetősen erőteljes volt. Olyannyira, hogy már a szólisták között is rivalizálás alakult ki a dominancia érdekében s az egykoron igéző hangzás zavaros zsivajjá züllött, azonosíthatatlanná vált.
Lucifer mutálódott, szaporulata már csak egyetlen hajdani tulajdonságát hordozza: a láthatóságot, a lebegő semmi, a lufi csalárd, hamis képzetét.
A történet ily módon nem más, mint Lucifer lassú gradációja, majd degradációja, a Luficerré süllyedés metamorfózisa.
Igen: süllyedés! Még akkor is, ha látszatra fölöttünk vannak…
Persze csupán addig, amíg engedünk a látszat igézetének és hajlandók vagyunk felfújni őket.

1. 

A luficerizmus jellegzetességei

 A mi lufikánknak van ám kosárkája is. Bár a lufi meglehetősen nagy, a terhelhetősége korlátozott, így alaposan fel kell mérnie, kit képes elbírni és viszonylagos magasságba emelni.
Erre a célra mindig megtalálja a létező legalkalmasabb egyedet, a hipokritát.
A hipokrita tudvalevőleg szekunder lélek, transzformált létezési ösztönnel és legitimitását egy hatalmas tévedés biztosítja: az ismeret és tudás egyen-értékűsítése.
A primer ember tudásalapú, aminek szekunder kiegészítője lehet csupán az ismeret. A tudás ennek megfelelően adottság, lehetőség, egyedi pozíció, módosíthatatlan, míg az ismeret csupán  a„szerszámkészlet” ahhoz, hogy a tudás érvényesítését megkönnyítsük.
Mind Luficer, mind a hipokrita esetében bizonyos, hogy dominánsan ismeret alapú, tehát szekunder jelenség, mindössze az különbözteti meg őket egymástól, hogy nem azonos a fajsúlyuk. Minél kisebb a fajsúly annál könnyebb lufivá válni.
A nagy lufi és a magasba emelt hipokrita! Ez a luficerizmus jellegzetessége.
Legfőbb törekvésük a végtelen behatárolása, égi korridor kialakítása.
Fájdalom, hogy ezt csak zárt térben képesek megvalósítani, ezért a történet során nagy erőfeszítéseket tettek a mennyezet kialakítására, amelynek látványos eredményét manapság már teljességében tapasztalhatjuk: hatalmas ernyő feszül fölénk egyre stabilabban és egyre látványosabb megjelenéssel. Alapjában statikus, rögzített ez az állapot, de a sok lufi ide-oda lebegése, néha-néha durrogása, a luficerek örökös hemzsegése a mozgalmasság látszatát kelti.
Luficernek mindössze arra kell figyelnie, hogy a szúrós, éles dolgokat távol tartsa magától, illetve gondoskodnia kell arról, hogy az ilyen jellegű jelenségeket idejében tompítsa.
Az egésznek tulajdonképpen az a célja, hogy a kultúrát abba a térbe terelje, amit lényével képes kontrollálni.
A történet során a hipokriták és a luficerek érdek-nászából ki is termelődött az a fajta egyed, amely ezt a kontrollt hivatott biztosítani, az esetleges” devianciákat” leleplezni megsemmisíteni.
A 21.századra ez a fajta egyed már pontosan azonosítható. Annál is inkább mivel eddigelé nagy fokú szervezettséget és jelentős társadalmi befolyást volt képes elérni. Azt is bátran kijelenthetjük, hogy domináns hatalmi tényezővé vált, mindent behálózó hierarchikus struktúrával.
Nincs olyan szegmense a modern társadalomnak, ahol ne ennek a fajtának az akarata érvényesülne.
 Én a magam részéről ezt a struktúrát filiszter inkvizíciónak nevezem, lévén, hogy a magyar nyelvben nem találtam erre minden tekintetben alkalmas megnevezést. Ez természetesen nem a magyar nyelv gyengeségét jelenti, mindössze azt, hogy ezt a fajta minőséget nem kívánja abba a kincsestárba helyezni, amely a nyelvünk készlete. Kilógna belőle. Sőt: devalválná!
Írhattam volna svihák terrort is, de a svihákban – annak ellenére, hogy nem túl szimpatikus alkat – mégis van valami kedves kedélyesség, zsiványság.
A filiszter viszont száraz, savanyú, rideg, fantáziátlan, abszolút materialista. Egyszerűbben: végletekig profán! Ráadásul hogy műveli? A végletekig bután!
És ezzel el is jutottunk Luficer energia forrásához: Igen, ez egyfajta gáz! A profán-bután!
A lufik lebegtetésének elengedhetetlen kelléke.
Ez önmagában elviselhető lenne, ha nem csupán erre használnák.
Most kapaszkodjatok zöldek, környezetvédők: ez a profán-bután napjaink légkörének meghatározója!
Már olyanná dagadt, hogy lassan a sztratoszférán kívülre tereli azokat az embereket, akik nem képesek hozzá mutálódni ehhez a kialakult légkörhöz!
Ez a mai kultúra légköre!
De mi a túró hát ez a kultúra? 

2. 

Mankók a kultúra értelmezéséhez

 Márai Sándor szerint a kultúra szintézis. Én ezzel egyetértve finomítanék a meghatározáson:
A kultúra mentális légkör
Mi határozza meg a mentális légkört?
Az adott embercsoport egyes tagjainak mentális állapota.
Mi határozza meg a mentális állapotot? Tévedés, ha azt hisszük, hogy gazdasági, szociológiai vagy netán genetikai tényezők. Ezek csupán következmények.
A mentális állapotot minden esetben az ideák minősége határozza meg.
Mik az ideák?
Az ideák azok a tényezők, amelyek az adott csoport, közösség akár nép összetartozásának jelképei, identitásának meghatározói.
Kik határozzák meg az ideákat?
Az ideák meghatározására a csoport, közösség, és nép azon tagjai jogosultak, akiket ezek a közösségek szellemi minőségnek tekintenek.
Ki tekinthető szelleminek?
Akinek képessége van ideák teremtésére.
Milyen módon juthatnak be az ideák a „légkörbe”?
A közösség kapcsolata a szellemivel infúziós jellegű. Kialakította a csatornáit és csatlakozásait ehhez a viszonylathoz: oktatás, közművelődés, művészeti megnyilvánulási terek.
Mit igazol a mentális légkör romlása?
Vagy az infúzió van rossz forráshoz kapcsolva, vagy a szellemivé emelt emberek nem birtokolják ezt a képességet, illetőleg e két tényező egyszerre áll fenn.

Lévén, hogy a kultúrát irányító és meghatározó rendszerek, intézmények irányítása túlnyomóan és egyre erőteljesebben a filiszter inkvizíció befolyási övezetébe került, nem nehéz következtetni: a mentális légkör, vagyis a kultúra – főleg a nyugati világ vonatkozásában – profán-bután töltöttségű.
Heidegger azt állította, hogy a műalkotás az igazság kitörése.
A magam részéről teljességgel egyetértek vele és a fentiek alapján az sem kétséges, hogy erre a filiszter inkvizícióra, a lufi lebegtetésre nincs veszélyesebb megnyilvánulás, mint az igazság kitörése.
 

3. 

A műalkotás (igazság kitörés) semlegesítése.

 

Mi is a műalkotás? Idea, mese, mítosz születése. Lehet ez képben, hangban, plasztikus formában, versben stb…
Mi a célja? Felemel. No nem gáztöltetű és kiváltképpen nem profán-bután eredetű.
Mondjuk ki: metafizikai! Éppúgy, mint a legtöbb nagy emberi létmegnyilvánulás: szeretet, szerelem, lelkesültség, áldozatkészség...stb.
Minden kitörés a lélek szárnyalásának  forrása.
A filiszter inkvizíció ezt nem viseli el, hiszen csupán ez képes lebontani, hatástalanítani a profán-bután gázt is. 

Négy módszert fejlesztettek ki ennek a „veszélynek” az elhárítására:
A.) Bonctan: A kitörés forrásának tartalmi elemzése. Szó szerint boncolás, trancsírozás, ízekre szedés, katalogizálás, majd leértékelés.

B./ Balladásítás: A média, mint a leghatékonyabb gáztermelő bevonásával karaktergyilkosság. 

C./ Karantén ( kirekesztés): a kitörés forrásának és tényének eltakarása, elhomályosítása. 

D./ Beszervezés: tekintve, hogy a kitörés erejével rendelkező forrás ezt a képességét a profán-bután fejlesztésére tudja transzformálni, megpróbálják meggyőzni erről a lehetőségről is.

Úgy tűnik, ez a megoldás eddig a legsikeresebb.

  

Talán nem véletlen, hogy a legtöbb igazság kitörés balladai sorsot élt meg és él ma is! 

Maradt számunkra Miki Egér és az egyre szaporodó lufik tömege.
Lufikultúra!

 

 

4. 

Mégis

Annak ellenére, hogy sötét a kép és a profán-bután forrása kiapadhatatlannak tűnik, ráadásul a balladák is egyre kisebb közfigyelmet kapnak, tilos feladni a reményt!
Egyre fojtogatóbb ez a légkör és talán a környezetvédők is belátják: mindenek előtt ezt a méregforrást kellene hatástalanítani!
Aztán, így egymás között azt is elárulom, hogy van a luficer típusnak   jól azonosítóható tulajdonsága: Nem Férfi.
Tudniillik: minden férfi hím, de nem minden hím férfi!
Profán-bután termelésre tökéletesen alkalmas, de a mesétől talajtalanná válik.
Mesét pedig csak és kizárólag Nő és Férfi képes írni!
Hát akkor írjuk őket és ha megszületnek védjük is.
Ha nem így teszünk, magunk is gáztermelővé silányulunk mint a filiszterek.
Ez a kultúra alapkérdése és nem utolsósorban a nyugati civilizáció túlélésének alfája-omegája.

Minden lényünket nyűvő gazság, ivartalanított igazság.
Nincs rangja és nincs méltósága: a magtalan lét haláltusája. 

Mészáros Ferenc